Articles

Az orális fogamzásgátlók nem hatékonyak a petefészekciszták kezelésében

Practice Pointers

Az orális fogamzásgátlókról régóta ismert, hogy igen hatékonyan gátolják a petefészekciszták kialakulását. Egy vizsgálatban a petefészekciszták kialakulásának relatív kockázata 0,22 (95%-os konfidenciaintervallum, 0,13-0,39) volt az orális fogamzásgátlót szedő nők esetében az orális fogamzásgátlót nem szedő nőkhöz képest.1 Bár az orális fogamzásgátlókat gyakran alkalmazzák a petefészekciszták kezelésére, a szerzők annak tisztázására törekedtek, hogy ez megfelelő-e. Ebbe a felülvizsgálatba nyolc randomizált, kontrollált vizsgálatot vontak be. Bár a vizsgálatok túl heterogének voltak ahhoz, hogy a legtöbb kérdésben metaanalízist lehessen végezni, a vizsgálatok eredményei elég konzisztensek voltak ahhoz, hogy számos következtetést lehessen levonni.

Öt vizsgálat a spontán kialakuló petefészekcisztákat vizsgálta, összesen 398 nő részvételével. A legnagyobb vizsgálatban 141 nő vett részt, és a vizsgálatok közül négyet Törökországban végeztek. Az ezekben a vizsgálatokban alkalmazott orális fogamzásgátlók dezogesztrellel vagy levonorgesztrellel kombinált etinil-ösztradiolt tartalmaztak. Egyenként az öt vizsgálat egyike sem talált statisztikailag szignifikáns előnyt az orális fogamzásgátlók használatában a várandós kezeléssel szemben a ciszták feloldódásának felgyorsításában.

Három vizsgálat összesen 288 résztvevővel értékelte az orális fogamzásgátlók hatékonyságát a petefészekciszták kezelésében olyan nőknél, akiknek peteérése orvosilag kiváltott volt. Ezekben a vizsgálatokban az ovulációt klomifen (Clomid), humán menopauzális gonadotropin, humán koriongonadotropin vagy e gyógyszerek kombinációjával idézték elő. E vizsgálatokra való alkalmassági kritériumok közé tartozott a legalább 1,5-2 cm átmérőjű adnexális ciszta jelenléte. A résztvevőket randomizálták monofázisos orális fogamzásgátló vagy várandós kezelésre. A randomizációval, a vakítással és a mintanagyság becslésével kapcsolatos problémák mindhárom vizsgálatban közösek voltak. Az orális fogamzásgátlók egyik vizsgálatban sem mutattak előnyt a várandós kezeléssel szemben.

Az ebben az áttekintésben szereplő vizsgálatok közös megállapítása az volt, hogy a két-három cikluson belül nem gyógyuló petefészekciszták gyakran patológiás jellegűek voltak. Például egy 2003-as vizsgálatban, amelyben 62, orális fogamzásgátlóra vagy várandós kezelésre randomizált nőt vizsgáltak, 19 nőnek volt perzisztáló cisztája, és ezt követően laparoszkópiát végeztek.2 A ciszták közül hat szerózus cisztadenoma, négy endometrióma, két mucinózus cisztadenoma és egy mucinózus cisztadenofibroma volt. A fennmaradó hat tüszőciszta volt. Ez azt az általános konszenzust tükrözi, hogy a funkcionális ciszták jellemzően nyolc-tizenkét hét alatt rendeződnek.3 Ezek az eredmények összhangban vannak a jelenlegi iránymutató ajánlásokkal is, amelyek szerint az 50 mm-nél kisebb petefészekcisztákat legfeljebb három cikluson keresztül várakozással kell kezelni, és a kezeléshez nem szabad orális fogamzásgátlót alkalmazni.4

.

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.